10. Hát ti ?

Sziasztok!
Fennt van +3 új rész, holnap folytatom.
Jó olvasást, komizzatok és iratkozzatok fel.
xoxo

 

Reggel egyedül ébredtem, egy lélek sem volt a házban. Mellettem egy papírka volt összehajtva, "Szerelmem" címzéssel.
" A suli parkolójában várok rád. Addig is vigyázz magadra és a szívemre! Szeretlek!"- állt a cetlin.
Kikászálódtam az ágyamból, majd felöltöztem. Rendbe szedtem magam és elindultam a suliba. Ma Lilly nem jött velem, mert még utálkozott a Justinos dolog miatt. Korábban elment inkább busszal. Beszálltam a kocsiba, még mindig nem tudtam elhinni, hogy az enyém. Beindítottam, a motor halkan felbőgött. Suhantam a suliig, volt időm gondolkozni, hogy vajon miért nem várt meg Justin, de valószínűleg nagyon korán mehetett el. Sokra nem jutottam..
Amikor befordultam a suli parkolójába, Justin már várt rám, a kocsijának támaszkodva. Leparkoltam mellé, kiszálltam és bezártam a kocsit. Még mindig ezerrel zakatolt a szívem, akárhányszor megláttam őt.
- Szia szépségem!- mondta és széles mosoly szaladt az arcára.
- Szia édes!- megöleltem és egy kis puszit nyomtam az ajkára. Fura volt, hogy becéztük egymást, de végül is nem volt vészes.
- Miért nem vártál meg?- kérdeztem tettetett duzzogással, de a mosolygást alig bírtam elfojtani.
- Volt egy kis dolgom!- mondta és szélesen elmosolyodott. - Tudod, én még nem köszöntöttelek fel!- jelentette ki.
- Justin!- mordultam rá, mert tudtam ha megajándékoz, azt nem tudom viszonozni neki. Nem akartam ajándékot!
- Ssss! - mondta és ezzel egy bársonyos anyagból készült zacskót csúsztatott a kezembe. Nyeltem egy nagyot, majd a zacskó tartalmát a tenyerembe csúsztattam.
- Ez gyönyörű!- mondtam, miközben az arany nyakláncot vizsgálgattam a rajta levő szív medállal, amibe Justin nevének a kezdőbetűje volt belegravírozva.
- Mint te!- szélesen elmosolyodott, az a mosoly volt, amit annyira szerettem látni. Hirtelen a nyakához nyúlt és előhúzott egy ugyanolyan láncot, mint az enyém, egy ugyanolyan medállal, csak a kezdőbetű volt más: "E" betű volt belegravírozva.
- Köszönöm!- mondtam és egy édes csókot nyomtam az ajkára. Justin viszonozta a csókomat, de egy perc múlva elhúzódott és a nyakláncot a nyakamra helyezte.
- Mehetünk?- kérdezte, és megfogta a kezemet. Bólintottam egyet, és elindultunk a suli felé.
- Figyelj! Szerintem jobb lesz, ha mindenki ma tudja meg, hogy te vagy az a nő, akit szeretek! Te vagy a mindenem Lizzy!- súgta a fülembe, amikor a L.A. gimi kapujához értünk.
Közelebb húztam magamhoz, a számat a füléhez nyomta, és ezt suttogtam: "Te is nekem!" Elmosolyodtam, mert a levegőtől, amit a füléhez fújtam összerándult. Kézen fogva besétáltunk, ahogy mentünk, minden osztálytársunk és egyáltalán mindenki, aki a suliban volt, és látott bennünket, kocsányokon lógó szemmel bámult minket. Vagy is inkább engem, hogy mit keresek én Justin oldalán...hiszen magam is tudtam hogy nem illek oda...
Az egyik osztálytársam, Katherine irritáló hangon szólalt meg, amikor beértünk a terembe.
- Hát ti? - kérdezte. Már éppen a levegőt vettem, hogy ugyanolyan irritálóan válaszolok, amikor Justin megszorította a kezemet, és közbe szólt.
- Mi együtt vagyunk! Szeretem! Talán valami problémád van ezzel? - kimért volt és udvarias, nagyon meglepődtem, amikor hallottam a hangját, mint ha nem is Justin szájából érkeztek volna a szavak...Tudtam, hogy ideges.
Justin odébb húzott a barátaink mellé. Leültünk velük egy asztalhoz, ők kedvesen fogadták a hírt. Inkább elviccelődtek. Amikor hátranéztem láttam, hogy Katherine még mindig mozdulatlanul áll és bámul.
- Gratulálok barátom! Jó fogás!- mondta Jeremy viccelődve, és rám kacsintott. (Jeremy Justin egyik barátja, akit az iskolában ismert meg, de még is olyan, mint ha ezer éve barátok lennének.)
- Köszönöm, de helyesbítenék, inkább ő fogott meg engem!- jelentette ki és széles mosoly húzódott arcára. Mindannyian egyszerre kuncogtak fel.
Később, mint azt előre lehetett sejteni, mentek a pletykák a hátunk mögött. Tesi óra következett, bementünk az öltözőkbe.
- Te ezt, hogy gondoltad?- szegezte nekem a kérdést Katherine.
- Mégis mit?- kérdeztem, meglepődve.
- Tudod te azt nagyon jól!- folytatta idegesítő hanglejtésben - Hogy gondoltad, hogy elveszed azt, akiről kezdettől fogva álmodozok?
Bepipultam, mert mindez nem volt neki elég, hozzá kellett tennie: "- És most szépen szakítasz vele!"
- Mi?!- kérdeztem mérgesen. Éreztem, hogy jön a lila köd és mindjárt botrányt csinálok!
- Mit mondtál? Hogy jössz te ahhoz, hogy megszabd kivel vagyok? Addig vagyok vele, ameddig jólesik, és pontosan addig, ameddig szeretem, és ő is engem! Egy perccel sem előbbig és egy perccel sem későbbig! Megértetted? - Katherine ebben a pillanatban elsírta magát, mert már ordítottam vele, de jelenleg semmi nem érdekelt, olyan mérges voltam.
- Még egyszer meg ne halljam ezt tőled! - parancsoltam rá.
- Rendben, rendben... - mentegetőzött és kirohant.
Ebben a pillanatban bejött Justin, megkérdezni, hogy mi történt. Amikor elmeséltem neki az egészet, könnyek potyogtak a szememből. Gyerekes, de bántott, hogy bár nem a barátnőm, még is ilyen bunkón viselkedik.
- Szerelmem! Ssss...soha nem fog egy ilyen liba minket szétválasztani! Ígérem! Na ne sírj! Sss...- nyugtatgatott, közben szorosan magához ölelt. Arcomat a mellébe temettem. Óvatosan az állam alá nyúlt, hogy a szemembe tudjon nézni. Gondosan le törölgetett minden egyes, apró könnycseppet.
- Szeretlek! - mondta és lélegzetelállítóan mosolygott. Alig bírtam felfogni, hogy ő az enyém lehet.
Megcsókolt és kihúzott az öltözőből és mindenki előtt megtette még egyszer. Katherine sírva rohan el, természetesen senki nem ment utána....
A tesi órának is vége volt már. Szerencsére ez volt az utolsó óránk aznap. Kézen fogva sétáltunk az autók felé......