11. Soha nem viselkedett így senkivel! ...

Szombat délelőtt volt, én meg csak köntösben szaladgáltam otthon., éppen töltöttem ki a kávémat, amikor megszólalt a csengő. Kezemben a bögrémmel kirohantam kinyitni a kaput.

- Megyek már!- kiáltottam, miközben a kutyákat lökdöstem arrébb.

A kapu előtt, döbbenten álltam, amikor megláttam Justint.

- Justin! – kiáltottam, és feltéptem a kaput.

- Szia! Kösz a kávét! – mondta és szélesen elmosolyodott.  Ez jó jel, vicces kedvében van, mondtam magamnak.

- Oh.. hát az az enyém, de ha bejössz készítek neked is egyet. - vigyorogtam.

- Akkor bejövök! - jelentette ki még mindig mosolyogva és egy cuppanós puszit nyomott az arcomra.

 Ebben a pillanatban a kutyák meglökték, Justin belém kapaszkodott és a forró kávémat pedig ráöntöttem.

- A franc!- mérgelődtem.

- Semmi baj!- vigyorgott.

- Még szerencse, hogy van itt tiszta pólód, majd bent adok egyet.

Bementünk, én gyorsan készítettem neki is egy kávét, Jus pedig leült az asztalhoz.

Amikor megfordultam, már mögöttem állt és bámult.

- Mit nézel annyira? - kérdeztem érdeklődően.

- Téged! - jelentette ki. Furcsa fintor ülhetett ki az arcomra, mert gyorsan folytatta.

- Gyönyörű vagy.. – elfojtott egy mosolyt.

- Mi olyan vicces?

- Hihetetlen, hogy rajtad egy köntös is tökéletesen áll! - nevetett fel, amin én is elnevettem magam.

- Van ma valami dolgod? - kérdezte, miközben kivette a kezemből a bögréjét.

- Nem tudok róla! - jelentettem ki. - Anyuék elmentek egész hétvégére, a rokonokhoz. A húgom meg a barátnőjénél van, csak este jön haza. Miért?

- Akkor jó, öltözz fel és menjünk! - mosolyodott el.

- Várj egy percet! Adok egy tiszta pólót, utána felőlem mehetünk! - mosolyogtam vissza rá.

- Rendben - motyogta.

- Egyébként, hova megyünk? - puhatolóztam, miközben egy pólóját húztam elő a szekrényemből, még a múltkor hagyta itt.

- Titok! - szólalt meg közvetlen mögöttem, lágy hangon.

Megfordultam, hogy odaadjam neki a pólót, és a lélegzetem is elakadt, már megint túl közel volt. A szívem ritmusa hirtelen nagyot ugrott, csak úgy zakatolt, mint ha vonat közeledne felénk. Ott állt póló nélkül, teste minden apró porcikáján végigfutott a tekintetem. Elmosolyodott.

- Vedd fel a pólót, ha még ma el akarsz indulni! - mondtam rákvörösen, miközben a pólóját a kezébe nyomtam. Hangos kacagásba kezdett. Felvette a fölsőt, miközben én is felkaptam egy farmert, meg egy pólót.

- Így jó? Mert nem tudom, hogy hova megyünk. - kérdeztem, hátha kiszedek belőle valamit, mivel utálom a meglepetéseket!

- Így tökéletes! - mondta és kézen fogva kezdett húzni az ajtó felé.

Bezártam a házat, arra számítottam, hogy külön kocsival megyünk, de amikor kezdtem volna a sajátom felé sétálni, megragadta a kezemet, és betoloncolt az ezüst szuper járgányba. A motor halkan felmordult, és már száguldottunk is.

Egész úton nem beszélgettünk, rajtam látszott, hogy ideges vagyok, de az ő arca érzelemmentesen sima volt. Amikor egy gyönyörű ház elé gurultunk, kiszállt és kinyitotta nekem az ajtót. Felsóhajtottam, mivel rögtön rájöttem, hogy Justinéknál vagyunk.

- Most bemutatlak anyunak! - jelentette ki, és az arcom láttán elnevette magát. - De ne stresszelj!

- Hát ha muszáj...- mondtam és mély lélegzetet vettem.

Justin megfogta a kezemet, és a ház felé húzott, amikor beértünk az anyukája már a konyhában sütögetett. Meglátott minket elmosolyodott.

- Szia Anya! Ő itt Lizzy! - mutatott be kedves hangon Justin.

- Szia! Én Pattie vagyok. - nyújtotta a kezét és mosolygott. Megfogtam a kezét, mire ő átölelt.

- Örülök, hogy végre megismerhetlek! - mondta, és még mindig szorosan ölelt.

- Én is! - nyögtem, amikor egy kis levegőhöz jutottam. Elmosolyodtam, mert nem számítottam rá, hogy ilyen kedves lesz.

- Sütöttem tortát, kértek?

- Igen! - mondtuk egyszerre Justinnal, mire Pattie hangos kacarászásba kezdett.

- Mutasd meg Lizzynek a házat Justin! - mondta és rám mosolygott.

A nappaliba mentünk, ahol egy kislány ült a kanapén, mesét nézett.

- Ő a húgom! - mondta Jus és a kanapéra mutatott.

A kislány rám nézett és elmosolyodott. Nem mellesleg gyönyörű kislány, arca angyalian szép, csodaszép tengerkék szemei világítottak hófehér arcán. Arcát göndör, szőke fürtök keretezték. Odasétáltam hozzá, és leguggoltam mellé.

- Szia! Lizzy vagyok - mutatkoztam be.

- Szia! Én Jazmyn - mondta és még egy az előbbinél is kápráztatóbb mosollyal illetett.

- Na menj szépen játszani Jaz! - szólt rá Justin, de a kislány ügyet sem vetve rá a nyakamba kapaszkodott, és a fülembe súgta: - Megnézed a szobámat? Megmutatom neked a játékaimat.

- Hát persze. - mondtam és felemeltem.

- Én majd vezetlek! - jelentette ki, tiszta, csilingelő hangon, ami elkápráztatott.

- Itt jobbra, majd egyenesen. - navigált.

- Jazmyn! - szólt rá Jus.

- Hagyd csak, egy perc az egész! - mondtam, és Justinra mosolyogtam.

Jazmyn megmutatta a szobáját, majd egy puszit is kaptam tőle, ami nem volt rá jellemző.

Az aranyos kis szobában az egyik polc tele volt Justin és Jazmyn képeivel. Nagyon édesek, édesek voltak.

A képek között volt ez is:

 

- Soha nem viselkedett még így senkivel! - mondta Justin, miközben a szobája felé sétáltunk.

- Ezt hogy érted? - kérdeztem elcsodálkozva.

- Mindenkivel undok, na és azt, hogy puszit adjon várhatod. - mesélte Jus kikerekedett szemekkel.

- Akkor ez...jó- vigyorodtam el.

- Igen. - mosoly ült az arcára.

A szobájába sétáltunk, amikor beléptem elámultam, hiszen akkor nagy az a szoba, tele minden kütyüvel, az enyém is nagy, de ez...

Aztán az ágyon letelepedtünk, és egész délután beszélgettünk, amikor már majdnem elszundítottam, mert Justin érintése olyan puha és meleg volt.

- Lizzy, szerelmem! - suttogta.

- Hmm??... Tessék?.. – fél kábultan szólaltam meg, amire Justin kuncogni kezdett.

- Lilly most hívott, hogy hazaért.

- Uhh.... tényleg! Teljesen elfelejtettem - mondtam, miközben feltápászkodtam.

- Az ágyad olyan kényelmes, az is a Te hibád, hogy elszunyókáltam. - jelentettem ki, és felkacagtam. Amire Justin is velem együtt kezdett nevetni és egy apró puszit nyomott a számra.

- Átjössz?

- Persze, figyelj.. mi lenne, ha megint ott aludnék? - vigyorodott rám.

- Oké persze, örülnék neki, - rákacsintottam, mire szélesen elmosolyodott, és hevesen megcsókolt.

Felnyögtem és elhúzódtam, mert nem akartam, hogy megint az legyen, ami nálunk történt, nem akartam visszautasítást, így inkább én álltam ellen.

- Menjünk! - jelentettem ki.

Kézen fogva mentünk le, elbúcsúztunk Pattietől és Jazmyntól majd elindultunk hozzánk.......