14. piros-arany pompába díszítve

Karácsony szenteste közeledett, amikor apu behozta a fát a házba, Lillyvel és Justinnal feldíszítették, én pedig anyuval főztem, sütöttem.
Amikor kiszabadultam a konyhából, megláttam a nappali közepén álló, irtó nagy fenyőfát, piros-arany pompába díszítve. 

Csak csodáltam, hiszen olyan csodálatos volt. Nagyon szeretem a karácsonyt, mert ez a szeretet ünnepe, ilyenkor az ember a családjával van. Ilyenkor apu is itthon van, független attól, hogy mennyi munkája van.
És ekkor csengettek. Kinyitottam az ajtót, mert mindenki el volt foglalva, szerencsére..
- Jó napot! - mondta egy kedves hang az ajtóban. Elmosolyodott, mert a ruhám tiszta liszt volt, a sütögetéstől. Talán még az arcom is lisztes lehetett.
- Jó napot! Miben segíthetek? - kérdeztem én is mosolyogva.
- Csomagot hoztam Elizabeth Stewartnak.
- Oh..én lennék az, köszönöm! - mondtam és átvettem a csomagot.
- Akkor kérek itt egy aláírást- egy rublikára mutatott a papírján.
Aláírtam, majd elköszöntem.
- Kellemes ünnepeket! - kiáltottam a kedves hölgy után.
- Önnek is!- hallottam, ahogyan kiabál, miközben beszállt az autóba.
Becsuktam az ajtót magam mögött, majd felcaflattam a szobámba. Óvatosan letettem az ágyra a csomagot, kibontottam, és örömmel nyugtáztam, hogy minden, amit rendeltem karácsonyi ajándéknak, a dobozban pihent.
Justinnal azt beszéltük meg, hogy mi később ajándékozzuk meg egymást, mert neki a meglepetése máshol volt, nem nálunk, és nem is náluk.
Lillynek egy karkötőt rendeltem, amit már kinézett magának egy újságban. Arany karkötő volt, kis brillkövekkel. Csak remélni mertem, hogy nem változott ez alatt a két hét alatt az ízlése. Anyának egy robot gépet rendeltem, ami turmixol, meg tésztát gyúr, meg minden ilyen dolgot tud, amit csak lehet. Apának egy a Forma1-re szóló jegyet rendeltem, mert oda van érte, de magának meg nem vette volna. És Justin.. az övé a legszebb...
Mindegyiket gondosan becsomagoltam, majd amikor senki sem figyelt oda, lerohantam és gyorsan a fa alá helyeztem őket. Az órára pillantottam, eddig észre sem vettem, hogy már fél öt volt, én pedig, még mindig a lisztes kötényben vagyok. Gyorsan felrohantam, lezuhanyoztam és átöltöztem. Mire lementem Justinnak hűlt helye volt.
- Anyu? Hol van Justin? - kérdeztem ijedten.
- Jajj, de csinos vagy kincsem! - mondta mosolyogva. - Hazament, mert ő is a családjával szeretné tölteni a szentestét, de ezt hagyta itt neked! - és ezzel egy borítékot csúsztatott a kezembe.
Nagy levegőt vettem, és felbontottam, benne egy félbehajtott levél volt.
"A parton várlak, fél kilenckor! Nagyon szeretlek!" - állt a levélkében.
Még fel sem tudtam dolgozni a látottakat, mert anyu már is szólt, hogy ajándékozás. Kibontottuk az ajándékokat, majd vacsoráztunk, én felrohantam, átöltöztem és lefele sétáltam éppen a lépcsőn, amikor Lilly elkapott.
Ujjongva a nyakamba ugrott.
- Ez nagyon szép! Honnan tudtad, hogy ezt szeretném? Gyönyörű, és olyan jól áll a kezemen! - sikította.
- Örülök, hogy tetszik, de most mennem kell - mondtam, majd kicsusszantam szorítása alól.
Elindultam a part fele, de már hideg volt, így visszasiettem egy kardigánért.
Újra nekivágtam az útnak, de most nem sétáltam, inkább a kocsiba ülve száguldottam a part felé.