19. Szeretlek Mrs. Bieber

Besétáltam a kis házba, és megláttam az illetőt, aki a fényt okozta....

Ott ült a kandallóban lángoló tűz előtt, háttal az ajtónak, a fény megcsillant haján. Egyből tudtam, hogy ki ő.
Hiszen minden álmom róla szól, minden gondolatom az övé, minden boldogságomat ő okozza, és én fájdalmat okoztam neki, az egyetlen embernek, akit szeretek.
- Szia! - suttogtam, mert nagyon bántott, hogy fájdalmat okoztam neki, és természetesen azt sem tudtam, hogy miért van itt.
Justin felállt és velem szembe fordult. Elmosolyodott és gyors léptekkel átszelte a köztünk lévő távolságot.
Szorosan megölelt, majd megpuszilta az arcomat. El akart húzódni, de nem engedtem, még szorosabban öleltem magamhoz.
Hiányzott az illata, hiányzott az ölelése...
- Ne haragudj! - mondtam, még mindig suttogva, mire Justin a szemembe nézett.
- Nem haragszom, túl sok volt ez egyszerre, én is tudom - suttogta ő is. Apró könnyek szöktek a szemembe, mire ő lázasan csókolni kezdett.
Öleltem a nyakát, a derekát, de még is olyan távolinak éreztem. Justin felkapott, nekidöntött a falnak, majd a nyakamat kezdte csókolgatni.
Hírtelen a földön kötöttünk ki, mire mindketten hangosan felkacagtunk Megint lázasan csókolni kezdett...
- Biztosan akarod? - kérdeztem, mikor már tudtam, hogy mire készül.
- Lizzy! Egyszer már majdnem elveszítettelek, nem akarlak még egyszer! - súgta, és csókolni kezdett újra és újra...
Lassan kezdte lehúzni a pólómat rólam, majd én is leszedtem az övét.
Az övével babráltam, de szerencsére nem akadt gond vele. Addig ő a nadrágomat csúsztatta le rólam.
Végigpuszilt a combomtól a hasamig, majd szája megállapodott a hasam közepén.
Felpattant, odasétált, ahova a nadrágját dobtam a szoba túlsó felébe, majd egy fényes valamivel visszajött....
Nem szóltam semmit, odasétáltam hozzá, könnyedén megpusziltam az ajkán, mire ő felnyögött, átöleltem, majd arra eszméltem, hogy a melltartóm könnyen lecsúszik rólam.
Ismét a földön kötöttünk ki, a kandalló előtt.
Már nem volt közöttünk sem ruha, sem levegő. Testünk egymáshoz simult. Belefújta a levegőt a nyakam gödröcskéjébe, mire én is felnyögtem.
Testünk egyszerre mozgott, torkunkból egyszerre törtek fel az apró nyögések. Testem felvette az általa diktált ritmust, először gyengéden, lassan, aztán kicsivel később egyre gyorsabban.
Kis idő múltán testünk megfeszült, majd mindkettőnk torkából egyszerre tört fel egy halk nyögés.
Fejét a nyakamhoz tette, majd egy puszit nyomott a számra.
Mindketten eldőltünk, majd magához húzott. Olyan édesen csókolt, hogy megint mindenem belebizsergett.
- Szeretlek Mrs. Bieber! - súgta.
- Én is szeretlek!
Tekergetni kezdett egy tincset a hajamból, olyan lágyan simogatott, hogy elaludtam.
Reggel mikor felkeltem Justin még aludt mellettem a földön. Olyan édes volt, olyan békés, már sehol nem volt az a fájdalom az arcán, amit én okoztam neki.
Már vagy fél órája bámulhattam, mikor megmozdult, és magára húzott. Feltápászkodtam és egy csókot leheltem ajkára.
- Köszönöm ezt a csodás éjszakát! - mondtam és rámosolyogtam.
- Én köszönöm neked - mondta és átfordított, így ő került felülre, majd össze, vissza, puszilgatni kezdett.