22. Undor fogott el...

Sziasztok!
Most csak 2 részt kaptok:)
Remélem tetszeni fog.:)
Jó olvasást, és komizzatok.
puszii xo 

 

Még az ajtóban álltunk, mikor Justinnak megcsörrent a telefonja.
- Hallo?- szólt bele, szipogott egyet, majd láttam, hogy az arcából kimegy a vér, elsápadt.
- Szia! Igen itt van, de minek akarsz vele beszélni? - kérdezte enyhe undorral a hangjában.
Nem tudtam elképzelni, hogy ki lehet az, akit ennyire gyűlöl. És ebben a pillanatban Jus kifújta a levegőt, majd átnyújtotta a telefont.
- Hallo? - szóltam bele elcsuklott hangon, mert nem tudtam, hogy miért Justin telefonján keres az illető.
- Szia szívem! Olyan jó újra hallani a hangod! - szólt bele az ismerős hang, feltűnő kedvességgel, azok után amit tett velem.
Undor fogott el, levegőt sem kaptam, majdnem összeestem, úgy remegtek a lábaim. Justin óvatosan a derekamra csúsztatta a kezét, majd mélyen a szemembe nézett, tudtam, hogy ez a pillantás csak biztatás, hogy ne féljek David- től, mert már nem bánthat többet.
Mély levegőt vettem, összeszorítottam a számat úgy szűrtem a megvető szavakat Davidre.
- Ne merészelj még egyszer "szívemnek" szólítani! És mit akarsz még? Nem volt elég az a két év, amit elvettél az életemből?
- Nyugi, nyugi! Jól van na, milyen csípős itt a kedve valakinek - röhögött fel.
- Na hagyjuk inkább, mit akarsz?
- Gondoltam ha már úgy is Los Angelesben töltöm az ünnepeket, feleleveníteném a régi emlékeket. Látni szeretnélek! - mondta, most már észrevehetően visszavett a stílusából.
Daviddel csak egy a probléma, hogy még gyerek, és nem képes egy hosszabb távú kapcsolatot létesíteni senkivel, mert ahogy egy szép lányt lát, egyből megy utána, aztán a következő után, aztán a következő után.
Egyáltalán azt sem tudom róla elképzelni, hogy valaha szeretni képes lesz-e. De egy biztos, hogy most nem képes rá!
Ő csak kapni szeret, adni nem. Önző egy ember, akit tiszta szívemből szerettem, bár soha nem érdemelte meg.
És talán, még most is van egy pici hely a szívemben, ami az övé, de a sok rosszat nem váltja fel az a kicsi jó.
Többet bántott engem, mit bárki az életemben, persze nem emelt volna soha kezet rám, de a kimondott szónak súlya van, és ő azt a bizonyos határt sajnos nagyon sokszor átlépte! Nem tudok neki megbocsátani, akárhogy is szeretnék.
- David! Nem akarlak látni, soha többet! Nem akarok beszélni veled, és nem akarok emlékezni! Miért pont most kellett felhívnod!? Jegyezd meg, én Justint szeretem, és ez nem lesz másképp attól, hogy te felbukkantál újra az életünkbe! - mondtam szigorú hanglejtéssel.
- Szóval most már nem csak a te életed? Most már "életünk"? - ügyet sem vetett arra, amit mondtam.
- Igen! A közös életünk, persze Justinnal, és nem veled! Hagyjuk egymást békén! Ígérem én betartom!
- De én nem ígérek semmit! - mondta és letette a telefont.
Egyszerűen elfolyt a világ, Justin telefonja a földön landolt. Csak azon járt az eszem, hogy miért hívott.....