1. Költözés

Minden akkor kezdődött, amikor a családommal eldöntöttük, hogy San Francisco-ból Los Angeles-be költözünk. Őszintén nem nagyon volt ínyemre ez az utazás.... de muszáj volt elmennünk, mert apukámat a munkahelyén áthelyezték egy másik városba. Még azért sem szerettem volna elmenni, mert tudjátok...új suli, új ház, új tanárok...Pedig én szerettem a régi sulimat, a régi házunkat. A régi tanáraimmal sem volt semmi bajom, mindig kedvesek és megértőek voltak velem. Biztos ezért közösítettek ki annyira, kicsi koromtól fogva, de ezzel is megbékéltem valahogy. Azt mondogattam magamban, hogy: "Nyugi Lizzy Te is tudtad, hogy ezt fogják csinálni, hisz mindig ez van!", Meg azt, hogy: "Ne foglalkozz velük, majd csak beleunnak és abbahagyják!"
Eljött a költözés napja.
Vasárnap reggel arra ébredtem, hogy az őrült húgom, Lilly énekelve és ordibálva ugrált az ágyamon.
- VÉGRE!!!...VÉÉÉÉGREEE!!!.... Eljött életem legszebb napja! Napfényes Los Angeles, várj, jövök....! -Ordibálta, miközben jedilovagos mozdulatokat utánzott...
Gondolhatjátok, ki akarna így felkelni vasárnap reggel!?
- NAAA...Lizzyy!! Kelj már feeell....! Pakolni kell!..Holnap már vár az új ház, új suli! ÉS A LOS ANGELES PLÁZA!! JEEE... Na kelj már fel! - ugrált tovább.
- Jójójó! Csak hagyd már abba, és maradj csöndbe, kérlek! -mondtam, és a párnát a fejemre húztam.
Nem nagyon értem, hogy ez a bolond mit eszik a plázán, a vásárláson, meg Los Angelesen. Uhh..valahogy engem nem dob fel annyira a gondolata...
De hatásos volt amit az előbb művelt, mert végre felkeltem és felöltöztem. Lementem az emeletről, senki más nem volt ott, csak anyu. Apu valószínűleg az utat szervezi, Lilly meg valószínűleg a szobájában pakol, Hál' Istennek!...:)
-Szia Anyu! -mondtam és az arcára nyomtam egy puszit.
-Szia kicsim!-mosolygott és megölelt.- A kávéd a pulton. -mondta. -Bepakoltál már?
-Köszi, nem még nem pakoltam be. Most keltem fel..Lillyre.
-Fent leszek.-tettem hozzá.
Elindultam felfelé, pakolni, szerencsére nem találkoztam Lillyvel! Bementem a szobámba, és kinéztem az ablakon. Hát..amit láttam az sem dobott fel nagyon:) Egy marha nagy teherautó most érkezett, apu szállt ki belőle. Integetett nekem és én gépiesen visszaintettem. Megfordultam és ledobtam magam az ágyamra. Miközben gondolkoztam megittam a kávét, és levittem a bögrét.
-Szia Apu!-mondtam, mikor találkoztunk.
-Szia álomszuszék!-mosolygott.
-Mikor indulunk, mert én még semmit nem pakoltam be!?-Kérdeztem.
-Kb. olyan 2-3 óra körül.
Ránéztem az órára, fél 11 volt, és még a bútorok nagy része a házban volt. Szerencse, hogy ahhoz van segítségünk, apu elhozta a kollégáit.
-Oké megyek és bepakolok.-jelentettem ki.
Felsettenkedtem a lépcsőn, hogy Lilly véletlenül se hallja meg. Amikor beléptem a szobámba, egyből a szekrényhez fordultam. Kivettem a frissen vasalt ruhákat, majd a narancssárga bőröndöt, amit lehajítottam az ágyamra. Belepakoltam mindent, összecsuktam és levittem. Nagy fájdalommal átcaflattam Lillyhez, hogy kell-e neki valami segítség. Amikor beléptem a szobájába csak ámultam bámultam, hogy milyen rendetlen. Az amúgy rózsaszín és fekete színű padlószőnyeg egy négyzetméterét sem lehetett látni, az eldobált ruhadaraboktól. Lilly nekem háttal, a szekrénye előtt térdepelt, és mindent dobált kifele. Ebben a pillanatban egy bugyija a csilláron landolt. Odamentem és leszedtem.
-Kell segítség?-vigyorogtam rá.
-Nem,mindjárt készen vagyok!-mondta és újabb ruhákat dobált ki.- VÁRJ!! ordított utánam, amikor fordultam volna meg.
-Ezeket vidd le a kocsiba, légysziiii!- A nagy pink színű bőröndjét és a kis lilát a kezembe nyomta, és rám akasztott még vagy hat táskát. Integetett és puszikat dobált...Úgy tettem, mintha elkaptam volna egyet és kimentem a kupis szobából.
Mikor levittem a cuccokat anyu meglátott. Elnevette magát és egyszerre szólaltunk meg:
- Lilly...
Nevetve kivittem a cuccokat apunak. Ő visszament a házba a tíz kollégájával és elkezdték kipakolni a bútorokat is. Úgy egy óra körül készen is voltak. Mindannyian bementünk az üres házba.
-Szép munka volt.-mondta apu, mosolyogva.- Köszönjük a segítséget!-és kezet fogott a kollégáival.
-Nincs mit, máskor is számíthatsz ránk!-mondta az egyik kollégája, miközben intett a többieknek, hogy menjenek.
Apa még az ajtóból intett egyet nekik, és bejött. Mindenki elkészült, csak Lillyre vártunk. Ránéztem apura aki nagyot nevetett és a lépcső felé nézett. Odanéztem és akkor láttam, hogy Lilly éppen tipeg lefele a magassarkú cipőjében és a rózsaszín ruhájában. A napszemüvegét kivette a táskájából és a hajába túrta.
-Készen vagyok, mehetünk!-jelentette ki.
Beszálltunk az autóba és Los Angeles felé vettük az irányt.......