2. Beköltözés

Az 1-es úton három napig tartott, mire leértünk San Francisco-ból Los Angeles-be. Az út borzalmasan fárasztó volt Lillyvel.
Amikor végre Los Angeles-be értünk, már a kocsiban ugrándozott és szépítkezett. Elmentünk a híres Venice Beach mellett, és kettő utcányira megálltunk egy gyönyörű, nagyon nagy háznál. Életemben soha sem hittem volna, hogy egyszer egy ekkora ház lesz a tulajdonunk. Kiszálltunk és körülnéztünk. Lilly berohant a házba és visítozott, hogy az erkélyes szoba az övé. Később derült ki, hogy minden szobához van erkély.
Kiválasztottam én is a szobámat, ami utólag mint kiderült, szebb mint Lillyé. Toronyszoba volt, hatalmas alapterülettel. A falak vanillia színűre voltak festve, nekem éppen ezért tetszett annyira. A szoba közepén állt egy hatalmas, kovácsoltvas keretes francia ágy. Jobban szemügyre vettem az ágyamat, kis rózsák díszítették, szintén vasból. A szoba másik felében egy hatalmas gardrób állt, amiben az én ruháim elvesznek:) Feldobtam az ágyra a bőröndöt, Kipakoltam mindent, berendezkedtem. Lesétáltam a konyhába.
-Anyu elmegyek sétálni.- mondtam.
-Oké, de hova?-kérdezte anyu.
-Arra a partra, ami mellett eljöttünk.-mosolyogtam rá.- A Venice Beach-re.-tettem hozzá.
-Rendben.
Szerencsére Lilly még a szobájában pakolt, az még minimum 3-4 nap, mire minden kacatot kipakol. A part nem volt messze tőlünk, így nem volt kedvem kocsiba ülni, inkább sétáltam. Leértem a partra és leültem a homokba, néztem a lenyugvó napot. A látvány gyönyörű volt, ebben a pillanatban eldöntöttem, hogy ez lesz az a hely, ahova lejövök majd gondolkodni. Innentől kezdve a kedvenc helyem lett.
Addig ültem és néztem a naplementét, amíg be nem sötétedett. Ránéztem az órámra és már fél 10 volt. Gyorsan felálltam, leporoltam magam és hazasiettem. Az úton annyira siettem, hogy nem figyeltem arra hogy a lámpa piros lett. Ekkor dudálásra és fékcsikorgásra lettem figyelmes. Odanéztem és egy ezüst Range Rover majdnem elütött. Ijedtemben arrább ugrottam. Nem volt időm jobban szemügyre venni a kocsit, mert muszáj volt hazasietnem. Csak annyit láttam, hogy sötétített az ablaka, így nem láthattam, hogy ki ült benne. Hátat fordítottam, és lépteimet gyorsra vettem.
-Jól vagy? -kiabált utánam egy ismeretlen hang.
-Igen! De máskor figyelj oda, pancser!-ordítottam vissza, miközben rohantam.
Mikor hazaértem a konyhában a lámpa még égett, anyu aggódva várt rám.
-Hol voltál ilyen sokáig?-Kérdezte, amikor beléptem az ajtón.
-A parton ültem, gondolkoztam és észre sem vettem, hogy ennyire elszaladt az idő. Neked is látni kellene, olyan gyönyörű hely.-mosolyogtam rá.
Anya látszólag már nem volt olyan ideges.
-Elmegyek lefeküdni, mert holnap suli.-jelentettem ki.
-Oké, jóéjt!-mondta és elment ő is aludni.
Felcaflattam a szobámba, elmentem zuhanyozni. Mikor készen voltam ledőltem az ágyamra, az ágynemű pihe-puha volt. De a szemem csak nem akart lecsukódni, nem hagyott a gondolat aludni...
Ki lehet a tulajdonosa annak az ismeretlen, bársonyos hangnak ?