3. Találkozás

Reggel arra ébredtem, hogy lent az utcában útépítés folyik. Az órára néztem.
- ÚRISTEN!- felkiáltottam, mivel láttam, hogy az órám 20 perces késést mutat. Felpattantam és a gardróbból kikutattam valami ruhát. -Fene, hogy mindig velem történik ilyen!-mondtam mérgesen.
Rohantam a kocsimhoz, amikor észrevettem, hogy Lilly éppen a kanapén ül és divatbemutatót néz. Amikor meglátott odafordult hozzám, és gúnyosan ezt mondta:
-El fogunk késni miattad....pontosabban el FOGOK késni..-mondta kényesen.
-Tudom, de ha nem tetszik valami, ott a buszmegálló.-és az ajtó felé mutattam. Erre ő egy csúnya fintorral válaszolt.
Rohantunk az iskolába, de nem volt elég a 20 perces elalvás, még dugóba is kerültünk. Az én csotrogányom így is elég lassú, nem hogy még dugó is legyen. Most még nagyobb késésben voltunk.
-Na ilyen az én szerencsém, már az első nap elkések.-mondtam Lillynek mérgelődve.
-Dehogy késünk el!-mondta vigyorogva. -Én sohasem kések el, max ők értek előbb oda..-tette hozzá.
-Lilly gondolkozzál már! Rossz az időérzéked?-parancsoltam rá.
-Na persze...azt mi?!...Én gondolkodni?!....Majd ha rózsaszín plüssállatkák potyognak az égből....
Végre az iskola parkolójába értünk, persze egy ezüst Range Rover elfoglalta azt a helyet, amit kiszúrtam magamnak. Nem láttam, hogy ki ült benne, mert az ablakok sötétített üvegből voltak, pont mint tegnap este!
Gondoltam valami milliomos fia, aki ráadásul nagyképű is... Végre találtam egy helyet, ahova leparkolhattam, kiszálltam, mérgemben becsaptam az ajtót, és lezártam a kocsit.
-Siessünk!-parancsoltam rá Lillyre, aki még nagyban tollászkodott.
Rohantam a lépcsőig, Lilly utánam a magassarkújában. Amikor éppen feltéptem volna az iskola kapuját, belém jött valaki. A cuccaim szanaszét hullottak, minden papírom, ami kellett a beiratkozáshoz a földön landolt.
- A franc...-mondtam mérgesen, miközben szedegettem össze a papírokat. Lilly segített.
- Ó..sajnálom!- mondta kedvesen egy hang a hátam mögül, miközben a papírjaimat szedegette. Ez a lágy hang nagyon ismerős volt... már tudom is, hogy miért! A tegnapi srác! A kezembe nyomta a papírokat, mikor elámultam.... A keze bársonyosan érintette az enyémet, soha nem éreztem még ilyen tapintást!
Felnéztem, gyönyörű barna szeme ragyogott a napfényben. Idegesen beletúrt a hajába.
-Tényleg sajnálom, nem figyeltem!-mondta és elmosolyodott.-És a tegnapit is!-vigyorgott tovább.
-Semmi baj!-mosolyogtam vissza rá. Hát emlékszik rám, ugyan úgy ahogyan én is emlékeztem rá. Nem is figyeltem már a papírokra, a szeme rabul ejtette az enyémet.
-Justin vagyok!-nyújtotta a kezét felém.
-Én Elizabeth.-mondtam és megfogtam a kezét.
Ebben a pillanatban Lilly ugrándozott, rángatózott, sikított, meg minden amit el lehet képzelni!
-Justin!Justin!-sipította-Te itt? Ez nem lehet igaz!-ordibált...
-Lilly..mi van veled?-kérdeztem, miközben felé fordultam. A hátam mögött állt, arca vérvörös az izgalomtól.
-Mi van? Fáj valami, hogy sipákolsz?-viccelődtem vele...
-Öhmm..nem csak egy régi ismerős!-jelentette ki és vont vállat.
-Oké...hát be kéne iratkozni...-mondtam-Már így is 3/4 órát késtünk!
-Én is bemegyek, mert nekem is el kell intézni pár dolgot!- mondta Justin.
-Rendben.-mosolyogtam.
Bementünk a L.A. High Schoolba. Az aula üres volt, víz hangzott benne Lilly magassarkújának a kopogása.
Odaértünk az igazgatói elé, amikor észrevettem azt, amit eddig nem. Mikor felnéztem két benga állat, kopasz állt Justin mögött. Egyszerűen nem tudtam elképzelni, hogy miért... Na és a húgom viselkedése..Egyszerűen röhejes volt. Miért kellett leégetnie az előtt a srác előtt, aki évek óta először tetszik?!
A beiratkozás viszonylag könnye ment, egy darab papír hiányzott csak, amit valószínűleg az iskola előtt hagyhattam el, még reggel. Azon a papíron volt a lakcímem, a telefonszámom... De szerencsére a beiratkozáson adtak egy másik lapot, amit gyorsan kitöltöttem. Amikor végeztem Lilly a folyosón várt. Justinnal beszélgetett, de nem hallottam, hogy miről, mert amikor odaértem elhallgattak...
Elköszöntünk Justintól és hazafelé vettük az irányt. Amikor a kocsiban ültünk, feltűnt, hogy Lilly csendben van, pedig mindig jár a szája...
-Mi a bajod?-kérdeztem.
-Semmi, semmi...gondolkozom...-válaszolt vállat vonva.
-Te?!-kérdeztem csodálkozva..
-Igen én...-mondta gúnyosan..
Jobbnak láttam békén hagyni, nem akartam veszekedést...