16. Elmegyek.

Sziasztok!
Fennt vannak az új fejezetek!
Komizzatok, és iratkozzatok fel!
Jó olvasást és jóéjt.
xo

Én még mindig a tengerparton álltam, nem tudtam elhinni, hogy ekkora barom voltam, hogy fájdalmat okoztam az egyetlen embernek, akit tiszta szívemből szeretek! Egyszerűen nem tudom, hogy mi lelt engem!
Könnycseppek áradata zúdult végig az arcomon, ami most eltorzult a fájdalomtól. Már jó három órája ott ülhettem, amikor megszólalt a telefonom. Nem vettem fel, olyan nehéznek éreztem a kezemet, hogy meg sem bírtam mozdítani.
A csörgés leállt, de egy perc múlva újra beindult, és ezt minimum negyedszerre tette meg, amikor rászántam magamat és felvettem a telefont.
- Hallo! Lizzy? - szólt bele anyu ideges hangon.
- Igen anya Mondjad!- mondtam elcsukló hangon.
- Jól vagy? Hol maradsz már ennyi ideig? - bombázott a kérdéseivel. - Tudod te, hogy mennyi az idő?
- Jól vagyok anya! Mindjárt megyek, és nem, nem tudom, hogy mennyi az idő. - próbáltam felelni minden kérdésére.
- Rendben, siess haza, mert mér hajnali két óra!
- Rendben - mondtam és lecsaptam a telefont.
Már hajnali két óra lenne? El is felejtettem mindent, csak Jus-on járt az eszem....
Felpattantam, leporoltam magamat, és ekkor vettem észre, hogy néhány mécses a szívből még ég. Gyors pillantást vetettem rájuk és elindultam a kocsi felé.
Bepattantam és már száguldottam is hazafelé. Nem tudok már itt maradni, ez nekem túl sok, el kell mennem.
Amikor hazaértem anyu a kapuban várt.
- Nem állsz be a garázsba? - kérdezte, mikor kikászálódtam a kocsiból.
- Nem! Anya, beszélnünk kell! - mondtam és befelé vettem az irányt.
Anya némán követett, bent már mindenki aludt, mi pedig leültünk a konyhába.
- Anyu! - kezdtem a mondandómat, de könnycseppek öntötték el az arcomat. Nagyon fáradt is voltam, és nagyon fájt, hogy Justinnal összevesztünk.
- Jajj kicsim! Mi történt, meséld el! - mondta és átkarolt a vállam felett.
- Justinnal összevesztünk, mert megkérte a kezemet, de én nemet mondtam, vagy is inkább nem mondtam semmit, Justin mondta ki helyettem, azután elment. És most nekem is el kell mennem! Értsd meg anya! - köptem a szavakat.
- Hova akarsz menni? - kérdezte meglepődve, arcára aggodalom ült ki.
- Sam bácsiékhoz, Minnesotába. - jelentettem ki, mire anyu csak bólogatott. Tudta, hogy most erre van szükségem.
- Reggel elmegyek! - mondtam és átöleltem anyut.
Egész éjjel a konyhában ültünk és beszélgettünk, anyu még pudingot is főzött, amit annyira szeretek, és ez amolyan lányos este volt, ami kicsit elfelejtette velem a dolgokat.
De amikor észrevettem, hogy feljött a nap felmentem a szobámba és pakolni kezdtem.
- Anyu! Hívd fel Sam bácsit! - kiabáltam le.
- Rendben!
Előszedtem a sárga bőröndömet, és telepakoltam meleg ruhákkal, hiszen Minnesotában most olyan derékg érhet a hó.
Amikor készen voltam lerángattam a lépcsőn a bőröndöt.
- Azt mondta, hogy menj csak nyugodtan! Várnak téged! - mondta gyorsan anyu.
- Kösz anyu! - mondtam és egy puszit nyomtam az arcára, ő pedig szorosan magához ölelt.
- Itt a jegyed! Kivigyelek a reptérre? - a jegyet a kezembe nyomta.
- Menjünk az én kocsimmal, az gyorsabb és akkor utána hazahozod. Rendben?
- Persze kicsim!
Kifelé menet anyu segített cipelni a bőröndömet, beraktam a csomagtartóba, anyu pedig automatikusan az anyósülésre ült.
Beszálltam a kocsiba, majd elindítottam, a rádió bekapcsolt, amibe pont a hírek mentek.
"Jó reggel kedves hallgatók! Mai sztárvendégünk Justin Bieber, akinek fontos közölni valója támadt!" - mondta a hang- " Mit is szeretnél elmondani Justin?" - folytatta.
" Jó reggelt minden hallgatónak és boldog karácsonyt mindenkinek! A mondandóm: Szeretlek Elizabeth Stewart, és nem akarlak elveszíteni!" - mondta és még rádión keresztül is hallottam, ahogy mély levegőt vesz.
Azonnal kikapcsoltam a rádiót, mire anyu rám nézett.
- Elmegyek! - mondtam és nagyot sóhajtottam.
Anyu csak bólintott egyet, majd az ablakon bámult kifele.
Már ott is voltunk a reptéren, gyorsan kiszálltam a kocsiból a kulcsot anyu kezébe nyomtam, majd megöleltem.
- Figyelj Lizzy! - mondta és nem nézett a szemembe.
- Tessék anya!
- Megígértem Justinnak, hogy ezt átadom - és megint a kis bíborszínű ismerős dobozt vette elő.
Gyorsan a kezembe nyomta, mielőtt még tiltakozhattam volna. Nagyon sóhajtottam, és a táskámban kutattam.
Ugyan is, amikor reggel összepakoltam írtam Justinnak egy levelet. odanyomtam anyu kezébe egy másik kis bíbor dobozkával együtt.
- Add ezt oda Justinnak! - mondtam és újra megöleltem.
- Szia anya!
- Szia kicsim! És vigyázz magadra! Ja és telefonálj, ha odaértél! - kiáltott utánam.
Bólogattam és befelé vettem az irányt.
Egy óra múlva már a repülőn voltam, és helyet is foglaltam.
Mellém ült egy kedves hölgy, és minden másodpercben rám és a kis dobozra nézett a kezemben.
Ugyan is, amikor Justinnak vettem karácsonyra egy medált, amibe "örökké" felirat volt belegravírozva, azt egy ugyanolyan bíbor bársony dobozban adták, mint a gyűrűmet. És én a medált adtam anyának, bár ezt ő nem tudhatta.
Kinyitottam a kis dobozt, kivettem a gyűrűt, és nézegettem.
A hölgy csak nézett rám, és mosolygott.
- Most biztosan nagyon boldog vagy. Hova tartasz? - kérdezte, és még mindig mosolygott.
- Boldog...hát, nemet mondtam, de ez hosszú történet - mosolyodtam rá. - Igazából, most a nagybátyámhoz tartok Minnesotába.
- Értem - mondta és mosolygott, de nem szólt többet, hiszen látta rajtam, hogy nincsen túl sok kedvem beszélgetni.....